Igazán kezdem megkedvelni Neil Gaiman-t, így nagy izgalommal vettem kezembe A temető könyvét. A várakozásaimat az is igazolta, hogy a kötet 2009-ben elnyerte a legjobb regényért járó Hugo-díjat. A történet egy hétköznapi családi házban kezdődik, ami épp csak annyiban tér el a megszokottól, hogy egy hidegvérű gyilkos végzett minden lakójával. Pontosabban majdnem mindenkivel, hisz a csecsemő kitotyog a lakásból, egészen a közeli temetőig, ahol a szellemek örökbe fogadjuk, s megesküdnek, hogy megvédelmezik. Hiszen az apróságra ott les a külvilág minden veszélye, s várja őt a Jack nevű, aki végzett a szüleivel és testvérével. A fiú, aki a holtak a Senki Owens-nek – a barátainak csak Sen - neveznek el megkapja a Temető Szabadságát, melynek segítségével szabadon járhat a szellemek világában, s olyan különleges képességekkel bír, mint az Áttűnés, az Ijesztés vagy az Alvajárás. Az ifjú kalandból kalandba csöppen, megjárja a vámpírok világát, találkozik a domb alatti, titokzatos Indigóemberrel, a titokzatos és zavaros lénnyel, a szlírrel, s alkalmi nevelőnőjéről is kiderül: több, mint aminek elsőre látszik, míg gyámja (aki sem az élők, sem a holtak világához nem tartozik) titokzatos utakra indul. Tanulással és gyakorlással tölti idejét, míg el nem érkezik a nap, hogy betöltse sorsát, ami bizony még csak nem is hasonlít egy egyszerű halandóéra.

Most pedig térjünk át inkább az elemzésre. Gaiman ismételten remek könyvvel ajándékozta meg az olvasóközönséget. A cselekmény viszonylag remek szálakon fut, nincsenek felesleges körök. Minden rész megfelelően izgalmas és sejtelmes, de nem derülnek ki előre a titkot, mindenre a maga idejében derül fény. Az író nem pazarolta a betűket a hosszadalmas lélekelemzésekre, mindenkiről annyit tudunk meg, amennyire szükségünk van. Hangsúlyosan Sen áll a sztori középpontjában, ezért is süthetjük rá halványan, hogy ifjúsági regénynek is beillik valahol a kötet.

Negatívumként talán csak a befejezést tudnám felhozni: valószínűleg sokan nagyobb durranást vártak a végkifejletnél, a végső találkozásnál a Jack nevű és az ifjú között. Ezt leszámítva nem is tudok mit felhozni, a történet végül nyitottan fejeződik be, ami tökéletes vég A temető könyvéhez.

Egy páratlanul izgalmas és drámaian humoros történet, ami akár ifjúsági regénynek is beillik, ám komolyságából és súlyából mit sem veszít.

Értékelés:

9/10

A kötetért köszönet az Agave Könyveknek!

Miután megtudtam, hogy a Rumnapló egy újságíróról szól, rögtön fellelkesültem, hiszen főállásban jómagam is aktív „firkász” vagyok. Ígéretesnek tűnt a regény, hiszen Hunter S. Thompson – akinek nevéhez a Félelem és reszketés Las Vegas-ben is fűződik – nagy mesternek számít a maga műfajában. A gonzo-újságírás megalkotója 1960-ban sportújságíróként New Yorkból Puerto Ricoba utazott, hogy egy helyi lapnál munkát vállaljon. Életének erről a kalandokban és balhékban bővelkedő időszakáról szól az első regénye, amit huszonegy évesen kezdett el írni, de csak 1998-ban jelent meg.

A Rumnapló főszereplője Paul Kemp, a kiégett, alkoholista újságíró, aki egy kocsmában iszogatva rádöbben, hogy mennyire elege van a new york-i életből. Így útra kel, s egészen Puerto Rico-ig repül, ahol állást vállal San Juan angol nyelvű lapjánál. Ám munka helyett többnyire csak a piálás megy, hiszen az ember fillérekért juthat rumhoz, ivócimborák pedig mindig akadnak. A megérkezése is kalandosra sikerül, a szerkesztőséget felháborodott olvasók veszik körbe, s a lincshangulatot szinte tapintani lehet. Nem csoda hát, hogy balhé balhét követ, ráadásként Kemp még egy szerelmi háromszögbe is belekeveredik, miközben a háttérben munkálkodó erők üdülőparadicsommá akarják változtatni az egész purto rico-i szigetet. A lap körüli problémák is egyre komolyabbá válnak, s a dolgozók munkája végzetes veszélybe kerül. A történetet nem is kezdeném mélyrehatóan boncolgatni, hiszen annyi bonyodalom és kavarás történik egyik oldalról a másikra, hogy spoilert spoilerre halmoznék. Inkább elemezzünk egy kicsit!

A Rumnapló egy alapjaiban véve remekül összerakott, jól tálalt regény. Azt pontosan nem tudhatjuk, hogy mennyi a valóságalapja, avagy mi minden történt meg Thompsonnal is, de egy biztos: a puerto rico-i újságírók életét igen hihetően vázolja. Az olvasó érti és átérzi azoknak a lecsúszott, életkedvét vesztett újságíróknak a helyzetét, akik valójában már csak azért érkeztek Puerto Ricoba, hogy halálra igyák magukat.

Ami nagyon erős negatívum, az a hosszadalmas ömlengések tömkelege. Sokszor oldalakon keresztül csak az esetleges szereplő lelki állapotáról olvashatunk, ami hamar unalmassá válhat, megtöri a cselekmény, de olyan formában, hogy az ember teljesen kiesik a könyv varázsából. Az én szubjektív elvárásaimnak mondjuk azért nem felelt meg minden tekintetben a regény, mert egy, elsősorban az újságírással foglalkozó könyvet vártam, ehelyett egy alkoholista firkászokról szóló történetet kaptam – bár tény, hogy azt kiemelkedően jó formában.

Érdekes, kalandos és egyben humoros történet, ám túl sok a rizsa, ami miatt elveszti az elején még ígéretesnek tűnő báját.

Értékelés:

7/10

Az Rumnapló című könyvet előrendelhetitek a Libri Könyváruház honlapján ezen a linken, nekik külön köszönet a kötetért!

Külföldi példára január 20-től Magyarországon is nyílik egy ún. Nyitott Könyvespont. A kezdeményezés lényege, hogy egy nyilvános helyen felállított könyvszekrényből díjmentesen és mindenféle regisztráció nélkül bárki elvihet egy neki tetsző könyvet, amit elolvasás után visszavisz a helyére. Ha annyira megtetszett a kötet, hogy nem akaródzik visszavinni, akkor ez is megoldható - a szervezők csak annyit kérnek, hogy akkor vigyünk egy másik könyvet a helyére. Az első ilyen magyar könyvszekrény KÖKI Terminál 2. emeletén nyílik.

Az első könyvszekrényt még 1990-ben állították fel Németországban, ami hatalmas sikert aratott. A könyvszekrényt önkéntes alapon azok tartják rendben, akik használják. A magyar kezdeményezéshez számos magyar kiadó ajánlott fel könyveket, például az Apáczai, a Garbo és a K.u.K. Kiadó. A különleges könyvtár kínálata azonban várhatóan frissülni is fog, ha a szolgáltatásit igénybe vevők élnek a könyvcsere lehetőségével. A KMO Nyitott Könyvespont a Kispesti Munkásotthon Művelődési Ház a Kultúra Napjához kapcsolódó programsorozatának keretein belül valósul meg.

Arkagyij és Borisz Sztrugackij talán a leghíresebb orosz sci-fi írópáros. Arkagyij katonai akadémián, japán szakot végzett, míg öccse, Borisz matematikát és csillagászatot tanult. Műveik kezdetben a fiatalabb korosztálynak szólt, de mivel egyre gyakrabban jelent meg társadalomkritika is írásaikban, a kor cenzorainak szemében nem voltak kedvesek.
Jelen könyvük a Csiga a meredélyen című regényt, és annak az első piszkozatát tartalmazza. Az írás teljes cselekménye a Delelő világában zajlik. Két főszereplőnk Gorbovszkij, a csillagközi űrhajós, és Athosz, a kozmobiológus. A cselekmény két szálon fut. Az egyikben Gorbovszkij megszállottan tanulmányozza a különleges dzsungelt és annak élővilágát, amely szinte felfoghatatlan emberei elmével. Úgy érzi valamilyen különös dolog készül kinn a vadonban, ami véget vethet a bolygó látszólagos nyugalmának. Korábban tűntek el földiek az erdőben. Hivatalosan halottnak vannak nyilvánítva, de néhányan még reménykednek visszatértükben. Annál is inkább, mert egyesek az erdő fái között látni véltek humanoidokat. De az titok, hogy az eltűntek vagy egy esetleges helyi civilizáció képviselői lennének.

A másik cselekményszál Athosz hányattatásait követi nyomon. Annyit tudunk, hogy egy baleset folytán kerül a dzsungelbe, ahol a helyi bennszülöttek találnak rá. Miután meggyógyul, keservesen kínlódva próbál átjutni a rengetegen, hogy visszatérjen a földiek kutatóbázisára.
A Nyugtalanság című írás 1965 márciusában látott napvilágot, de akkor valamilyen oknál fogva az írópáros teljesen átdolgozta azt. Ez lett később a Csiga a meredélyen című alkotás. A két mű között csupán annyi hasonlóság van, hogy a környezet megegyezik. A szereplők nevei is megváltoztak, Gorbovszkij helyett Bors, míg Athosz helyett Candide lett a főszereplő. A cselekményben is vannak eltérések, ugyanis a Gorbovszkij féle szál szinte teljesen kimaradt. Fontos momentum még, hogy a két műnek a mondanivalója is különbözik.

Számomra az eredeti mű, melyet annak idején félredobtak sokkal élvezetesebb volt, mint az átdolgozott verzió. Itt a szereplők és a környezet is sokkal valóságosabbnak hatnak. Az első oldaltól kezdve szinte beszippant, magával ragad a történet és addig nem ereszt amíg végére nem értünk a könyvnek. A Nyugtalanság cím roppant találó, ugyanis ahogy haladunk egyre jobban a történetben érezni véljük, hogy az erdő, aminek csupán szemlélői az emberek, egyre feszültebb.
A Csiga a meredélyen című írást is végigolvastam, de az nem volt rám akkora hatással, mint elődje. Nem azt mondom, hogy rossz írás lenne, sőt nagyon is jó. Csupán annyit jegyeznék meg, hogy nem hat akkora erővel az olvasóra, mint a piszkozatnak szánt Nyugtalanság.
A sci-fit és a Sztrugackij-fivérek műveit kedvelőknek kötelező darab! Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését, az alábbi linken megvásárolhatja. A kötetért köszönet a Librinek!

Anna Seydlitz megözvegyül. Férje, Guido egy autóbalesetben veszti életét. Azonban a helyzet nem olyan egyszerű. mint amilyennek elsőre látszik, ugyanis Guido nem volt egyedül. A kocsiban, ami felismerhetetlenségig roncsolódott egy női táskát talál. Nyomozni kezd és hamar kiderül, hogy a táska tulajdonosa nem egészen olyan, mint amilyenre Anna számított. A nő lakásán egy bombázó helyett, egy középkorú tolószékes nő fogadja. Anna zavarban van és nem tudja mit higyjen halott férjéről. A dolog azonban csak akkor válik igazán bonyolulttá, amikor tudomására jut, hogy megboldogult Guidója kétes üzletekben volt benne, melynek tárgya egy régi kopt pergamen. A pergamen másolatával egy szakértőhöz siet. Az idős, néha a pohár fenekére néző professzor meghal. Ez a könyv további részében is jellemző azokra, akik valamilyen logikus dolgot derítenek ki arról a bizonyos pergamenről.
A gyilkosságokon kívül feltűnnek kémkedő jezsuiták, álújságírók, különféle alvilági szervezetek. Természetesen mindenkinek a pergamenre fáj a foga, ami nem is csoda, hiszen olyan információt tartalmaz, amely gyökeresen megváltoztathatja az egyház szerepét a világunkban.
Philipp Vandenberg regényének eredetije 1993-ban jelent meg először. Magyar nyelvre Pető Katalin fordította. Kellemes időtöltést hozzá!

Ezzel az (interneten valószínűleg egyébként is népszerű) illusztrációval szeretne Szerkesztőségünk minden kedves Olvasójának Békés, Boldog Karácsonyt, s egyben Minden Jóban Gazdag, Égi Áldásokkal Teli Újévet kívánni!

Köszönjük megtisztelő figyelmeteket,  tartsatok velünk és faljuk együtt a könyveket  2012-ben is!

Maradunk Tisztelettel,

Nananita

Welmyr

PL

A nyolcadik osztályban különös dolog történik a tanév első napján. Az egyik diák, Pierre Anton kijelenti, hogy a világon semminek nincs értelme, majd kisétál az osztályteremből. Ettől a naptól kezdve nem jár iskolába. Minden nap a kertjük szilvafáján ül, és az iskolába járó osztálytársainak kiabál. Gúnyos megjegyzésivel azt bizonygatja nekik reggelente, hogy bolondok, és értelmetlen dolgokért küzdenek. Az életben nincs semmi fontos, és csak elpazarolják az idejüket az iskolával, tanulással, játékkal, tévénézéssel, mindennel.

A gyerekek először nem akarnak figyelni rá, de Pierre Anton bogarat ültet a fülükbe. Kétségbeesetten akarják meggyőzni osztálytársukat, hogy nincs igaza. Még hogy semmi sem fontos! Még hogy semminek sincs értelme! Birtokba vesznek egy elhagyatott fűrésztelepet, hogy összegyűjtsék oda a számukra legfontosabb dolgokat. Először csak ártatlan semmiségek kerülnek a Fontos Dolgok Halmára, mint egy-egy régi fénykép vagy megunt gyerekjáték. Ahogy azonban telnek a hetek, egyre nagyobb dolgokat követelnek egymástól, az áldozathozók bosszúból pedig még nagyobbakat. A fűrésztelepre kerül egy halott kistestvér koporsója, egy lány szüzessége, egy levágott ujj... A gyerekek már nem ismernek határokat, ha a Fontos Dolgok Halmáról van szó. Mindenáron meg akarják győzni Pierre Antont az igazukról, de nem tudhatják, hogyan reagál majd a fiú áldozataikra – a gyűjtés pedig tragédiába torkollik.

Janne Teller regénye megrázó és kegyetlen, a gyermeki ártatlanság mögött megbúvó indulatokat boncolgatja. Oldalról oldalra fajul el egyre jobban a gyűjtés, mígnem olyan méreteket ölt, ami helyrehozhatatlan rombolást végez a gyerekek lelkében. Megmutatja, mire lehetünk képesek, ha a „csordaszellem” hajt minket. Megmutatja, hogyan torzul a lélek, ha a megfelelő személyek - jelen esetben a szülők – nem figyelnek rá eléggé. És hogy mi az élet értelme? Ez egy olyan kérdés, amire nem létezik pontos válasz. Mindenkinek más a legfontosabb, és ezt a többiek nem érthetik meg – a baj pedig akkor történik, ha nem is akarják megérteni.

A Fontos Dolgok Halma ártalmatlan és morbid elemei is külön jelentéssel bírnak. Legyen szó egy szandálról, egy zászlóról, egy kivégzett állatról vagy egy levágott ujjról – melyek közel sem tűnnek egyenértékűnek -, nem tudhatjuk, hogy kinek mennyit jelentett. A gyerekek sem tudták, és éppen ezzel az indokkal szolgáltattak be bármit a fűrésztelepen. Pierre Anton pedig, aki kiskamaszból egy szilvafáról kiabáló „rémmé” változik társai számára, kegyetlenül megbűnhődik az értelmetlenség hangoztatásáért.

A Semmi olyan regény, amelyet bármelyik irodalomórán megérne feldolgozni. Elgondolkoztató és megrázó történet.

10/10

Valahol Wales-ben van egy kis ködös, elfedett sziget, amely valaha a csodák birodalma volt. Vándorsólyom kisasszony, egy bölcs madár élt ott, aki megannyi különleges gyermeknek adott otthont. Volt egy kislány, aki levitálni tudott, egy hihetetlenül erős testvérpár, egy fiú, akinek méhek éltek a gyomrában, és így tovább... Legalábbis, Jacobnak mindig így mesélt szeretett nagyapja arról a gyermekotthonról, ahová annak idején a II. világháború idején menekült. A kis Jacob áhítattal hallgatta a hihetetlen történeteket, de ahogy elkezdett felnőni, lassan már nem hitte el ezeket a meséket.

Jacob tinédzser lett, nagyapja pedig öreg és beteg. A fiú már csaknem elfeledte a régi történeteket, mikor egy borzalmas tragédia újra felidézi benne a különleges meséket, és elgondolkodtatja: vajon igazak voltak? Jacob úgy dönt, hogy megkeresi nagyapja gyermekkorának színhelyét, csakhogy meggyőződjön a valóság és a rémálmok közötti határokról. A szigeten azonban, a régi gyermekotthon romjainál válaszok helyett csak újabb titkokat talál. Mi történt a ház régi lakóival? Tényleg olyan különlegesek voltak, ahogy azt a nagyapa mesélte? Vagy talán még mindig itt vannak, csak alaposan elrejtőztek? Jacob hamarosan egy olyan világba csöppen, ami álmait és rémálmait is valóra válthatja.

Ransom Riggs regénye mesteri módon kalauzolja el az olvasót egy kettős hangulatú világba, amely az önfeledt gyermekkor szépségeit elegyíti a valóra vált félelmek riasztó képzetével. Egy olyan különleges utazásnak lehetünk a részesei, ami garantáltan elvarázsol minket a maga hátborzongató, kalandos és fordulatos történetével. Egy sor sem unalmas, és szinte lehetetlen letenni. A könyvet remekül illusztrálják azok a gondosan összeválogatott, régi, fekete-fehér fényképfelvételek, melyeknek bár önmagukban is biztosan megvan a saját története, de Riggs a lehető leghitelesebb módon kapcsolta őket a regényhez. A fényképek – azon kívül, segítségükkel még jobban beleélhetjük magunkat a történetbe – szerintem az elmúlt év egyik legigényesebb könyvévé is varázsolják a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit.

Mindenkinek ajánlom. Komolyan, mindenkinek, kivétel nélkül – még azoknak is, akik nem különösebben rajonganak ezért a műfajért. Ezzel a könyvvel majd megszeretik.

10/10

A könyvért köszönet a Kossuth Kiadónak!

Az 1400-as évek Velencéjében járunk. Marco, a város főhercege gyengeelméjű és kormányzásra alkalmatlan – ő csak egy báb, igazából nagynénje, Alexa, és nagybátyja, Alonzo irányítja a Velence életét. Szövevényes politikai terveikben nagy szerepet szánnak unokahúguknak, a tizenöt éves Giuliettának, akit akarata ellenére akarnak hozzáadni Ciprus hercegéhez. Giulietta lázadó természete tiltakozik a kényszerházasság ellen, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy megakadályozza az esküvőt. Először szökni próbál, majd öngyilkosságot kísérel meg – előbbit Atilo, a velencei bérgyilkosok vezetője, utóbbit pedig Tycho, a rejtélyes fiú akadályozza meg.

Tycho emlékeitől megfosztva, furcsa képességgel megáldva bolyong Velence sötét utcáin. Megszállottan kutatja kiléte fogalmát, de próbálkozásai sorra kudarcot vallanak. Boszorkányok egyengetik az útját, de Tycho megoldások helyett csak egyre több rejtélyt talál. Egy dolgot tud csak biztosan: a kínzó szomjúságot, amely újra meg újra vért követel.

Grimwood egy titkokkal és mágiával teli Velencét tár elénk, de kissé csapongó stílusával és néha túlzottan misztikus jeleneteivel az olvasó beleunhat a rejtélyekbe, minthogy elkezdené élvezni a történetet. Sok kulcsfigurával, és még több természetfelettivel dolgozik, melyek bár mesterien keverednek Velence naturalisztikus és korhű ábrázolásával, a feszültség helyett számomra inkább csak a türelmetlenséget fokozta. Itt nincs olyan, hogy „mindent tudó elbeszélő”: az olvasó sokszor még szereplőinél is tanácstalanabb. Ez az érzés sajnos sokszor elnyomja a történet varázsát, pedig a misztikus lényekkel benépesített Velence világa alkalmas arra, hogy magával ragadja a műfaj szerelmeseit.

A Pusztító angyal A bérgyilkos-trilógia első része, tehát akinek tetszett a Gimwood-féle misztikum, az még örömmel várhatja a különleges történet folytatását. Olyan olvasóknak ajánlom, akik nem riadnak vissza a történelmi korok és a fantasy keveredésétől, és szeretik a sokáig megoldatlan rejtélyeket.

6/10

A könyvért köszönet a Librinek!